Kialakulása

A fogathajtás gyökerei az első lovas szekerek idejéhez nyúlnak vissza. Már az ókori görögök és a rómaiak is rendeztek fogatversenyeket, ahogy használtak harci fogatokat is. Ezek eleinte csupán egy-két személy szállítására voltak alkalmasak, de később, a harci kellékek alszaporodásával, majd a személy- és áruszállítás elterjedésével a nagyobb méretű, egyre több ló által húzott kocsik is mindenapossá váltak. A fogathajtás egy több ezer éves modernációs folyamat, valamint a lovaskultúra ősi hagyományainak egyidejű hatására válhatott a mai modern lovassportok egyikévé.

A négyes fogatban dolgozó lovakat a következőképp nevei a szakirdoalom: jobb első - ostorhegyes, jobb hátulsó - rudas, bal első - gyeplős, bal hátsó - nyerges.

   Értékelés

A hajtók egyes, kettes és négyes fogatban versenyeznek. Az egyesfogathajtók egy lóval és egy segédhajtóval, a kettesek három lóval és egy segédhajtóval, míg a négyesfogatok öt lóval és egy segédhajtóval nevezhetnek a versenyre. A hajtó a nevezett lovai kötül tetszés szerint állíthatja össze a fogatát a verseny különböző feladataihoz.
   A modern fogathajtóversenyek lebonyolítási formájának a fő célja a fogatok sokoldalúságának tesztelése. Ennek megfelelően a komoly fogahtajtóversenyek a lovastusához hasonlóan több részből állnak.
   Az első feladat a díjhajtás, ahol a díjlovaglás analógiájára a fogatban dolgozó lovak és a hajtó összhangjának és közös munkájának tesztelése a cél. A kötelezően teljesítendő feladatsor elemeit 0 és 10 pont közötti értékekkel díjazza egy három- vagy öttagú bírói testület. A szempontok a feladatok pontos végrehajtásán kívül a következők: a lovak jármódjainak tisztasága, a mozgásuk szabadsága, a lendületesség, a lovak engedelmessége és segítségekre való reagálása, a hajtó segítségei, valamint a fogat megjelenése és a lovak ápoltsága.
   A második, teljesítendő feladat a maratonhajtás, ahol a fogatoknak egy kijelölt terepszakaszon kell haladniuk, amely akadályokat is taartalmaz. 
   A terepakadályok számos kaput tartalmaznak. A verseny pályaépítője kijelöli, hogy a fogatoknak mely kapukon, milyen sorrendben kell áthaladniuk. A feladatok sokszor többféle útvonalon is megoldhatók, és a hajtó a maraton előtti pályabemutatón dönti el, hogy számára melyik útvonal a legkedvezőbb.
   A fogatok helyezési sorrendje a terepakadályokban eltöltött idő alapján alakul ki. 
   Az uzolsó versenynapon kerül sor az akadályhajtásra, melynek során a fogatoknak számozott, gumiból készült akadálykapuk - úgynevezett selybák - között haladva, az azokra tett teniszlabdák leverése nélkül kell teljesíteniük egy, a selybák által meghatározott útvonalat. Itt a legkevesebb hibapontot gyűjtő, leggyorsabb fogat végez az élen.
   A verseny végső győztesét a három feladat összesített eredménye alapján hirdetik ki.
   A kisebb fogathajtóversenyeken gyakran csak akadályhajtást rendeznek.

   A jó fogatló és hajtója

A jó fogatló gyors, szívós, robbanékony, engedelmes, bátor és kiegyensúlyozott. Térölelő mozgással és kitűnő kondícióval rendelkezik. Érzékenyen reagál a hangsegítségekre, de nem fél a zajtól. Testfelépítésében elsődleges szempont az erős szügy és far, valamint az acélos lábszerkezet. A díjhajtásban jól használható lovak elegáns megjelenésűek, laza tarkóval és közepesen hosszú, enyhén ívelt nyakkal rendelkeznek.
   A jó hajtó finom kézzel és következetes hang- és ostorsegítségekkel irányítja fogatát. Maximálisan tud összpontosítani, emellett kellő taktikai érzékkel és kimagasló reflexekkel rendelkezik.